Kezdőlap
Bulgária EU csatlakozása előtt - kicsit másképp Nyomtatás E-mail
 

A napi sajtó, rádió, közszolgálati és kereskedelmi csatornák egyaránt közreadták a hírt, miszerint Románia és Bulgária talán a jövő év elejétől csatlakozhat az Európai Unióhoz. E sorok írójában kicsit más gondolatokat, mondhatjuk emlékeket élesztett föl ez a hír.


A 80-as évek közepén törént, hogy jeles tollnokunk matrózként szolgált az akkor még egyetlen nemzetközi forgalomban dolgozó magyar hajóstársaság egyik al-dunai viszonylatban közlekedő hajóján. Úgy 8-10 nappal a magyarországi indulás után a hajó elérte Bulgáriát, és a temérdek munkában megfáradt hősünk két kollégájával, Gézával és Robival, lehetőséget kapott arra, hogy elköltse néhány ún. „demokratikus" napra kapott napidíját (ezeket a napokat a baráti országok pénznemében vehette fel az ember, és néhány nap díjazása éppen elegendő volt egy délutánra és egy estére). A fiúk annak rendje és módja szerint felöltöztek, eltették az útlevelüket - Robi a farmerja elejébe csúsztatta, és ez nem lényegtelen momentum - és nekiindultak Lom „fényes üzletsorának". Mesélőnket és Gézát érdekelték a kirakatok, szerettek volna pólót és hanglemezeket (az akkor divatos nyugati lemezek bolgár kiadása volt, közepes minőségben, de meglehetősen jó áron) venni, de a piacon fillérekért kapható nagy szemű édes szőlő is érdekelte őket. Velük ellentétben Robi inkább a malátafőzeteket árusító helyiségeket részesítette előnyben. Szerencsére a főutca tele volt ezekkel a remek helyiségekkel, szinte minden sarkon volt belőlük egy. Robi időnként eltűnt a két fiú mellől, majd kisvártatva újra megjelent, és némi érdeklődést mutatott egy-két üzlet megtekintése iránt.


A malátalé természetéből következően kisvártatva „mellékes" problémák léptek fel. Robi ideges lett, és zavartan toporgott, de nyilvános, kizárólag az adott célra szolgáló helyiségek sajnos nem álltak rendelkezésre. Komolyra fordult a helyzet. Hősünk bement tehát a következő útjukba eső helyiségbe, mivel azonban becsületes hajósgyerek csak a mellékhelyiség kedvéért nem megy kocsmába, kért egy pohár sört és az első korty után kérdezte meg, van-e toalett. A bolgár csapos rázta a fejét. Becsületes hajósgyerek nem hagy italt a pohárban, ezért Robi ledöntötte a megrendelt italt, és átment a következő helyiségbe. A fenti jelenetsor még több helyiségben is megismétlődött - folyamatosan távolodva a kikötőtől - csak az érkezés és távozás sebessége növekedett meg ugrásszerűen.


Robi barátunk szorult helyzetéből nem látott más kiutat (magára valamit is adó hajósgyerek nem engedi el magát a város közepén!!) futva indult a biztonságot és mellékhelyiséget biztosító hajó felé. Közben Géza és tollnokunk befejezte a vásárlást. Elégedetten konstatálták, hogy minden megvan, és még az esti „szolíd poharazásra" is maradt egy „kevéske" pénzük, amikor Robi elszáguldott mellettük a hajó felé. 


Meglepett hőseink csak visszaérkezésükkor konstatálták a tényeket. Robi megfáradtan és elgyötörten feküdt a matrózkabinban az ágyán, útlevele pedig a radiátoron száradt. Futásban elég gyorsnak bizonyult, de a farmernadrág kigombolásakor már nem tudott megfelelően koncentrálni. A nevezetes okmányban kicsit összemosódtak a friss bolgár és a korábbi román, jugoszláv és egyéb határvizsgálatokkor kapott pecsétek.


Mi a tanulság? Sok mindent leszűrhetünk ebből a rövidke történetből. Azt, hogy akkortájt a baráti országokban „baráti áron" lehetett szőlőt, pólót és hanglemezt, valamint természetesen sört kapni. Esetleg azt, hogy az útlevelet - a sürgős esetekre gondolva - ne tartsuk a nadrágunk elejében. Ami azonban most Bulgária EU csatlakozása előtt talán a legfontosabb, tanuljuk meg, hogy Bulgáriában a fejrázás jelenti az igent.


Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetsége

 
standard.png

Bejelentkezés






Elfelejtett jelszó?
Még nincs azonosítód? Regisztrálj
logo.jpg

Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetsége

Székhely:   1137 Budapest, Carl Lutz rakpart 29.

Tel:           +36 30 990 5795

E-mail:       Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges