Kezdőlap
Unokáink látni fogják? Nyomtatás E-mail
 

A közelmúltban több érdekes, részben a belvízi fuvarozást is érintő cikket olvashattak a hajózással szimpatizálók.


A „zöld újság" (Világgazdaság) írt egy svájci acélipari konszern terveiről, akik Záhony mellett létesítenének egy hengerművet, és ehhez (nyilván nyugat-európai tapasztalatok alapján) igényelnék a Tisza víziútját, mint olcsó fuvarozási lehetőséget. Számunkra kevésbé szívet melengető a társasággal tárgyalást folytató gazdasági tárca álláspontja, amely rögtön más helyszíneket ajánlott az üzem megvalósítására. Érthető, hiszen nem ad dicsekvésre okot, hogy a Tisza - kiépítetlensége miatt- gyakorlatilag nemzetközi árufuvarozásra alkalmatlan, ill. csak időszakosan hajózható. Európában a Tiszánál kategóriákkal kisebb folyókon (pl. a Neckaron) a dunaihoz hasonlítható kapacitású hajózóút áll rendelkezésre. A sokat hangoztatott környezetvédelmi szempontok -a „Tisza megőrzése"- persze itt is jól csengő indokok, mint Nagymaros esetében voltak. Azt viszont ritkán halljuk, hogy a duzzasztással létrehozott, „bezsilipelt" Tisza-tó hazánk egyik legszebb vízi élővilágú tájvédelmi körzete. (Záhonyra gondolva pedig talán majd kiszélesítjük az M3 -as autópályát, az nyilván kevesebb környezetterhelést jelent.) Nehezen magyarázható az is, hogy a Duna hajózhatóságára vonatkozó EU elvárásokat a magyar közlekedéspolitika „Nagymaros" politikai öröksége miatt nem kívánja teljesíteni. Tényleges intézkedések helyett a hajózás számára csak annyi pénzt szán, amennyiből látszatintézkedésekre futja. Az is nehezen magyarázható, hogy egy sík területen -természetesen az Alföldről beszélünk- az elkészült tervek és a megkezdett építkezés ellenére sem sikerült egy hajózható csatornát megépíteni. Ennek következtében ahhoz, hogy a Dunáról áthajózzunk a második legnagyobb, és igazán magyar folyónkra el kell hagyni az országot, sőt az Európai Uniót is. Az meg egyenesen szégyen, hogy Szerbia költ arra, hogy megnagyobbítsa a (legalábbis hajós szempontból) Tisza kapujának számító becseji hajózsilipet, miközben mi semmit sem teszünk.


Itt kell megemlítenünk a FigyelőNeten megjelenő írást is, mely szerint a globális felmelegedés és a csökkenő csapadékmennyiség miatt az alföldi mezőgazdasági területek öntözéséhez szükség lenne a Duna-Tisza csatornára. Még egy indok a csatornaépítés mellett? Közös érdekünk, hogy a hagyományos magyar táj prognosztizált elsivatagosodását elkerüljük, hogy a csapadékhiány miatt cserepesre száradt Alföldön ne haljanak ki az őshonos növények. Szükségvíztározók kialakításával, az öntözési lehetőségen kívül megoldható lenne az utóbbi években rendre jelentkező „évszázad árvíze" probléma is. Megítélésünk szerint a csatornaépítés sem lehet bonyolultabb, mint autópályákat építeni, pedig az már „jól megy nekünk".  


Ez utóbbi gondolatot fűzzük tovább, amikor az utolsó említésre érdemes, szintén a „zöld újság" által közölt cikk mondanivalóját ajánljuk az olvasó szíves figyelmébe. A „támogatott légszennyezésről" szóló cikk kiemeli, hogy az európai kormányok -köztük a magyar is- az évi 270-290 milliárd Euro közlekedési fejlesztésnek mintegy a felét a „rendkívül környezetromboló" közúti közlekedésbe áramoltatják. Ehhez tennénk mi hozzá, hogy a környezetbarát fuvarozásnak bizonyuló hajózás akkor kap valamit, ha nem tud időben félreugrani. A más árufuvarozási ágakban dolgozók mondhatják, hogy az ő szakmájukban végrehajtott fejlesztések (autópálya, vasútvonalak kiépítése) szélesebb körben hasznosulnak. Részben igazuk is van, az az ő külön szerencséjük, hogy az újonnan kiépített közutak árufuvarozásra is használhatóak. Éppen a specifikus jelleg miatt a magyar hajósok a fejlődésükhöz nem szabadon felhasználható pénzeszközöket, hanem csak garanciákat, a hajók finanszírozását segítő alapokat (mondhatjuk úgy is, visszatérítendő támogatást) kérnek, hogy néhány év múlva ne csak egyéb uniós országok, vagy más nációk hajóit láthassunk a magyar folyókon. A folyóink és a csatorna kiépítésének a hajósok csak kisebb részben lennének haszonélvezői, gondoljunk a mezőgazdaságból élőkre (pl. az Alföldön mintegy 800 ezer „választópolgár"), vagy a növekvő, jelenleg a GDP mintegy 11 %-át kitevő turisztikai bevételekre. Néhány Széchenyi kaliberű politikusra (hazafira) lenne szükségünk ahhoz, hogy a nemzetközi árufuvarozásra alkalmas Tiszát és a Duna-Tisza csatornát országunk felvirágzásával legalább unokáink láthassák.


Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetsége

 no.jpg
  

Így fest egy csatorna Németországban....

 mo.jpg
  

...és így Magyarországon

 
standard.png

Bejelentkezés






Elfelejtett jelszó?
Még nincs azonosítód? Regisztrálj
logo.jpg

Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetsége

Székhely:   1137 Budapest, Carl Lutz rakpart 29.

Tel:           +36 30 990 5795

E-mail:       Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges