Kezdőlap
Válsághelyzet Nyomtatás E-mail

A nehéz helyzetek a legtöbb emberből kihozzák azokat a tulajdonságokat, cselekedeteket, amelyekre később nem lesznek büszkék. Sajnos, így működik ez a cégeknél is (mitől is működne másképp, hiszen emberek alkotják őket). Jelen esetben arra gondolok, hogy a gazdasági válság, a Tisztelt Megbízókban is elindított valami „most csavarjuk ki belőlük a lelket is” felfogást. Persze értem én, hogy minden társaságnak a saját munkavállalói a legfontosabbak, és mindent megtesznek azért, hogy az Ő helyüket megtartsák. Amikor egy fuvarozó fuvardíját kell a parketta alá taposni, vagy az évek óta a cégnél dolgozó Józsi bácsinak kell azt mondani - esetleg egy-két évvel a nyugdíj előtt - hogy nincs munka a számára, egyértelmű a döntés. Inkább az ellen emel szót az ember, hogy olyan cégek, amelyekről tudjuk, hogy a fuvarozó sárba taposása nélkül is eredményes lenne, szintén alkalmazzák a kormánytól már jól ismert „megszorítás elvét”.

Azok a megbízók, akikkel egy-egy hajóstársaság – gondolom lehetne más fuvarozási ágazat képviselőit is említeni, de most a magunk nevében beszélek - évekig együtt dolgozott, akiknek, üzletpolitikai megfontolásból, elengedett várakozási díjakat, vagy elvégzett helyettük –a jó partnerkapcsolat érdekében- olyan adminisztrációt, ami nem lett volna a kötelessége, most „aprópénzért” mennek el máshoz. „Nem rossz az ajánlatotok, de van néhány Euro centtel jobb” mondják azok, akik az elmúlt években több ezer Euro-t profitáltak a fent említett „apróságokból”.

Megtehetik, jogukban áll, mondhatja bárki, és igaza is van. Nem is azon fanyalgok, hogy ilyen a világ, csak eszembe jut egy korábbi főnököm, akitől nagyon sokat tanultam a szakmából. Ő mondta mindig, hogy a „hatás-ellenhatás elv nem csak a fizikában létezik”. A fuvarozókban ilyenkor –nézzék el nekünk, és az vesse ránk az első követ, aki mentes ettől- egyfajta revansvágy keletkezik. Előfordulhat, hogy egy más, számára (számunkra) kedvezőbb piaci szituációban sajnálkozó mosollyal mondja majd a kedves partnernek „aranyárban sem találtam neked szabad kapacitást”, miközben magában azt gondolja, rohadjon rád az áru cimbora. Lehet, hogy most sok fuvarozó, és talán a cikket olvasó megbízók is azt gondolják, ilyen szituáció nem jöhet létre, és ez nem is jó hozzáállás. Lehet, de azért nézzünk magunkba, és ne feledjük, a föld forog. Ezt a mostani válsághelyzetet sem gondoltuk volna még 1,5-2 évvel ezelőtt, amikor futott a szekér. Az élet és a piac sajnos (vagy talán szerencsére?), ilyen. Ezért kell beleképzelni magunkat a másik helyzetébe és úgy cselekedni, ahogy hasonló helyzetben mi is elvárnánk a partnerünktől, hogy a fény állandóan látható legyen az alagút végén. A fuvarozó is csak ember, és legalább annyi megbecsülést vár, mint amennyit ad. Még akkor is, ha minden szolgáltatónál azt festik a falra, hogy a megbízó kérése parancs, és a szava szentírás. Mégiscsak a piacon élünk, ahol igaz, amit Madách mondott „Ma néked, holnap nékem, édesem.”.


Kruppa Ferenc
Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetsége

valsag12.jpg

 
standard.png

Bejelentkezés






Elfelejtett jelszó?
Még nincs azonosítód? Regisztrálj
logo.jpg

Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetsége

Székhely:   1137 Budapest, Carl Lutz rakpart 29.

Tel:           +36 30 990 5795

E-mail:       Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges