Kezdőlap
Ismert, elismert, ... Nyomtatás E-mail

Sokat gondolkodtunk a kollégákkal azon, hogy – a fuvarozási alágazatokat nézve – miért is kullog a sor végén ez a mi kedvelt szakmánk. Miért van az, hogy azok a nyugat-európai országok, ahol a természetes vízhálózat bőséges volt – inkább Hollandiára mondhatjuk, mint például Spanyolországra – még „rátettek egy lapáttal”, és szinte minden faluba eljuthatunk hajóval. A természetes vízfolyások mellé, még csatornákat is építettek, hogy lehessen hajóval árut fuvarozni. Először azt gondoltuk, hogy a szakpolitika hozzáállása volt az ok. (Nálunk 30 éve a szárazföldi, főleg vasutas ágazatból érkező szakemberek viszik a vezető állásokat a minisztériumban.) Később rájöttünk, hogy a hétköznapi emberek mentalitása lehet az ok. Gondolom, hogy nemcsak e cikk írója, hanem más hajózással foglalkozó, ha úgy tetszik a hajós szakma iránt elhivatott kollégák is tapasztalták, hogy amikor hajózásról, vízi árufuvarozásról beszélünk, a szakmán kívüliéknek szinte semmi fogalmuk nincs a témáról. A minap szembesültem azzal, hogy aki még hallott valamit erről a fuvarozási módról, az is inkább a tengeri hajókról, módszerekről rendelkezik ismeretekkel. Itt, Budapesten, néhány száz kilométerre a tengerparttól, Európa egyik legnagyobb folyójának a partján. Tulajdonképpen honnan is tudnának többet rólunk? Amíg Ausztriában a duzzasztóművek hajózsilipjei fölött átívelő hidakon, egy hétvégén, fürtökben lógnak az emberek, nézik a hajókat, és a hajósok munkáját, nálunk a vízlépcső kifejezés a mai napig – 20 évvel a rendszerváltás után – is szitokszónak számít. Amíg Németországban vízválasztót átszelő csatornával kötötték össze a Duna és a Rajna vízrendszerét, addig mi Szerbián keresztül tudunk behajózni a Tiszára, pedig csak alföldi terület van közte (ahol ráadásul öntözni is kellene). Amíg Hollandiában szinte minden falunak kikötőhelye van, nálunk sokszor az hiúsítja meg a hajós fuvarozást, hogy a szárazföldi rá- vagy elfuvarozás és a köztes átrakás költségével már túl drága a hajózás, egy direkt fuvarhoz képest.

Lehet, hogy bennünk van a hiba? Lehet, hogy jobban kellene népszerűsíteni a hajózást, és főleg annak belvízi ágát? Kétségtelen, hogy egy a hajózás iránt érdeklődő gyerekből, nemsokára a Dunát és a folyami hajózást ismerő, és talán szerető felnőtt lesz. A gyerek pedig csak akkor érdeklődik, ha valami érdekessel, izgalmassal vagy széppel felkeltik a figyelmét. A hajózás ilyen. Érdekes, helyenként izgalmas és sokszor szép is, csak éppen a szakma művelőin kívül ezt senki nem tudja. Lehet, hogy a hajósoknak, és főleg a magyar hajósoknak, több energiát kell fordítani az ismeretterjesztésre, az általános szimpátia elnyerésére, mert így lehet a hajózás ismert és elismert. Így lesz a magyar hajósoknak utánpótlása szárazföldön (hajós és szállítmányozó cégek irodáiban és minisztériumban) és vízen egyaránt. Így lehet több és jobb infrastruktúra, több áru, és gazdaságilag is sikeresebb tevékenység. És mi lesz, ha nem tesszük mindezt?  Néhány év múlva talán kizárólag idegen lobogó alatt közlekedő hajók úsznak majd a budapesti Duna-szakaszon, vagy belefulladunk a hajókat kiváltó járművek kipufogógázába.


Kruppa Ferenc
Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetsége

 
standard.png

Bejelentkezés






Elfelejtett jelszó?
Még nincs azonosítód? Regisztrálj
logo.jpg

Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetsége

Székhely:   1137 Budapest, Carl Lutz rakpart 29.

Tel:           +36 30 990 5795

E-mail:       Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges